Tél van.Nagy pelyhekben hullik hó.Natsuo a nagy hóban térdel ,karjaiban Youji fekszik.Körülöttük vörös cseppek.
-Youji..-suttogja Natsuo.Könnyek gyűlnek szemébe majd lefolynak arcán.
-Hehe.Még sosem láttalak ilyennek.-nyögtécseli mosolyogva Youji.Szája sarkából ki patakként kúszik ki a vér.Egész teste remeg a fájdalomtól.Arca hófehér akárcsak egy halotté.
-Youji.Kérlek ne hagyj itt.-kérleli bátyját keservesen.
-Tudod , .. elég jó érzés.Már kezdem nem érezni a fájdalmat sem a hideget.
-Hülyeségeket beszélsz.....Ha most rendbe jössz.... elmegyünk innen messzire.És soha többé nem beszélünk Nagisával.Többé nem lesz ellenségünk aki bántson.Én mindentől és mindenkitől megvédelek.
-Olyan vagy mintha az anyám lennél.
-Tudodmit?Ha lány lennék...tényleg az volnék.
-Ostoba......- Youji teste megmerevedik majd ellazul ,olyan mintha az élet utolsó rúgása is bevégeztetett volna.Youji lilásan szemeiben elhalványult a fény ,csak mély sötétség látszik.Szíve halk dobbanásai végleg elhallgatnak ,s lélegzete megszakad.Nem suhan ki remegő ,lilás ajkai közül több átlátszó felhő.Karja lecsúszik hasáról , újabb vörös foltot festve a hóba.Natsuo karjaiban tartj még testét.Ezer csillámló csepp hullik szeméből.Rácsöppen Youji kihűlt arcára ,s végigfolyik rajta.
-Ne hagyj itt ,ne ,..kérlek ne......-zokogja fájdalmasan.Karjának szorítása egyre és egyre erősebbé válik.Remegve szorítja magához testvére testét.
-De ne félj.Én mindig vigyázok rád.De várj meg.Mindig úgy sietsz.Most .. most kérlek várj meg.Hamarosan ott leszek.Akkor majd elmegyünk valahová.Jól elleszünk .Többé nem talál ránk Nagisa.És senki más sem.-mondja ,s lecsukja szemeit.Lefekszik testvére mellé a hóba.Lassanként befedik a pelyhek.Még utolsó szó siklik ki száján:
-Szereted a havat.Szereted........Youji.-az ő szívverése is megáll.Testéből eltűnik minden életjel.Már szárnyal Youji után.
  Hát ez a testvéri szeretet.Bárhova is kerül az egyik,bármennyire is távol legyen,bármennyire is félelmetes az út oda,.....a másik mindig követi.